140 éve született...?

Varsányi Irén, a színésznő...

Varsányi Irén, a színésznő...

SZÜLŐHELYE ÉS GYERMEKKORA

2018. augusztus 18. - dylan73

GYŐR

19. század végén Győr Nyugat-Magyarország egyik legjelentősebb városa, melynek fejlődését meggyorsította a Bécs felé vezető szárazföldi és vízi út szerepe a kiegyezést követő ipari-közlekedési fejlődésben. A 18. században, amikor Pest és Buda még korántsem játszott központi szerepet az ország életében, a Duna-parti Komárom mellett Győr számított a nyugatról beáramló kereskedelem és népességmozgás utolsó jelentős állomásának. Az 1890-es évekre a város lakóinak száma és foglalkozása, megszaporodó középületei, lakóházai alapján Győr a polgárosodó Magyarország egyik jelentős helyszíne lett. A folyóparti fekvés, a nyugati főútvonal közelsége vonzotta a kereskedést és víz menti iparágak, főként a malomipar és a hozzá kapcsolódó mesterségek terjedését, ami kedvezett a biztos megélhetést kereső zsidó kereskedők és iparosok megtelepedésének.

Családja és gyermekkora

         Az Inotán született és fiatalon megözvegyült haszonbérlő, Wollner Antal 23 évesen, 1875. augusztus 18-án, Új-Szőnyben házasodott másodszor, amikor a 15 éves Tehel Linát vette feleségül.  A menyasszony szülei, (a Nyitra megyei Megyeresen gazdatiszt Tehel Simon, és a Kiskesziből származó Grünwald Netti) voltak a tanúk.  Végigtekintve a Wollner család tagjainak születési és lakóhelyét, nyomon követhető, hogy (Veszprém)Varsánytól Kiskeszin, (Vár) Palotán, Inotán és a Győrhöz közeli Megyeresen áthaladó körrel jelölhető területről vándoroltak a városba. Őket is, mint oly sokakat, a jobb megélhetés reménye vezette. Győr egyik régi belső, de akkoriban inkább szegényes városrészébe, a Káptalan-domb alatt telepedett meg a házaspár, a mai Király utca 8. és Baross Gábor út 2. sarkán álló, 1861-ben épült házban, a későbbi Takarékpénztár épületében.  Alig két év múlva, 1877. augusztus 11- én1 itt segítette világra Markovits Mária bábaasszony Wollnerék kislányát, ahogy erről a félig német, félig magyar nyelvű anyakönyv kivonata tanúskodik. Az augusztus 23-án kelt hitközségi bejelentés szerint a gyermek a Malvin nevet kapta.

 

A ház, ahol született:

1_szulohaza_gyorben.jpg2_szulohaza_belulrol.jpg


Anyjával és féltestvérével, Klárival:

3_anyjaval_es_a_hugaval.jpg
Apja:

4_apja.jpg

 


A szülők hamarosan elváltak, majd mindketten újraházasodtak, s a mama második házasságából született Klári, Malvin féltestvére. A sors úgy hozta, hogy Lina asszony második férje, Fürst Arthur is korán elhunyt, így az asszonynak igencsak szerény anyagi körülmények között kellett egyedül nevelnie a két leányát. Az energikus asszony azonban tudta, hogy gyermekei nevelésén sok múlik, mindet megtett azért, hogy a hitközségi elemi után az újonnan alapított, jó nevű városi polgári iskolába írathassa nagylányát, ahol Malvin hamarosan kitűnt szép szavalásával, előadói tehetségével, melynek fejlesztést tanárai is támogatták. Győrött, az 1872. évi közoktatás-fejlesztési program megvalósításában kimagasló érdemeket szerzett Vargyas Endre tanfelügyelő és Vargyasné Petz Vilma tanár. Iskolaszervező és oktató munkájuk során sokat tettek a szegény sorsú, szerény jövedelmű szülők tehetséges gyermekeinek támogatásáért. A nagyobbik Wollner lány 1894-ben be is tudta fejezni a négy polgári iskolát.  Az 1926-ban megjelenő Blaha Lujza Emlékalbum2 Jelenkor színészei című fejezetében a már híres színésznő, Varsányi Irén így vall erről: „Győrben születtem. Már mint iskolás lány nagyon sokat szavaltam, minden iskolai ünnepélyen szerepeltem, s maga az iskolaigazgató ajánlotta, hogy színi iskolába iratkozzam be.”

         A magyar színháztörténet számon tartja,3 hogy a fejlődő Győr már a 18. századtól állandó befogadója volt az ország területén működő vándorszínész-társulatoknak, az erősödő városi polgárság kedvelte és támogatta a színházat. Korábban inkább német nyelvű társulatok jártak arra, de hamarosan megjelentek a magyar nyelven játszó truppok is a városban. Az első kőszínház épületét 1798-ban, Reinpacher József kávés magánvállalkozásaként építették fel, ami nagy haladás volt a korábbi, fából ácsolt teátrum után.  A 19. század végére a százéves épület - nélkülözve a felújítást - igen lepusztult, de még több mint harminc évig szolgált a város színháza gyanánt, befogadta a téli és a nyári szezonban a Győrbe látogató társulatokat. Az állandó társulatok vidéken akkoriban még kevés helyen találtak a játszáshoz megfelelő körülményeket,  „Az állandó színjátszás az 1870-es években feltételezte a rendszeres városi (törvényhatósági vagy civil) gondoskodást – vagy legalább gondolkodást – a színházügyről, valamint a megfelelő, lehetőleg korszerű színházépületet.”4 A 19. század utolsó harmadában Győr azok közé a városok közé tartozott, melyek a téli idényben is fogadtak társulatot, és a színház többféle fenntartási módjával kísérleteztek, beleértve az egyleti támogatástól a részvénytársasági bérbe vételi formáig, vagy ha így sem volt kifizetődő, több város „színházi szövetségével” is próbálkoztak. A győri színház híres volt arról, hogy itt „lépett fel először Kölesi Lujza, a későbbi Blaháné…Győrött került a színészethez Krippel Mária is, Magyarország legnagyobb tragikája: Jászai Mari”.5

Malvin már kislánykorában megismerkedett a színházzal, nem is lehetett ettől visszatartani, majd alig volt tizenöt éves, amikor anyjával és húgával együtt Budapestre költözött, hogy a színi akadémián tanulhasson. A Blaha Lujzáról szóló emlékkönyvben Varsányi így folytatta emlékeit: „Édesanyámmal az iskolák elvégzése után fel is jöttem Pestre és beiratkoztam a Színiakadémiára, ahová, dacára fiatal koromnak, felvettek.”6

BUDAPEST

A hivatalos színészképzés ekkor már több mint negyedszázadra tekintett vissza a fővárosban.7 A pesti színésziskola 1865-től Színészeti Tanoda néven működött és a jó hírű intézményben a nemzeti színjátszás legjobbjai oktatták a fiatal ígéreteket. A Tanoda az Újvilág utcában (ma Semmelweis utca), a 16. számú ház egyik harmadik emeleti lakásában kezdte működését, ezt azonban „… hamar kinőtte, ezért gróf Festetics, [a főigazgató] más hajlék után nézett. Először az elméleti órák számára külön keresett helyet, s a hetvenes évek elején a Vármegye utca 9. szám alatt bérelt ki egy lakást, ám olyan házban, ahova „tisztességes lányok nem tehették be a lábukat”, így az elméleti oktatás egy ideig szünetelt. 1874-ben aztán a Dohány és a Kereszt (ma Kazinczy) utca sarkán lévő ház harmadik emeletére – százharminchárom lépcső! - költözött az egész iskola. Ez a lakás is szűknek bizonyult, ezért 1875 őszén a tanoda Nemzeti Színház bérházába, a Kerepesi (ma Rákóczi) út 1. szám alá költözött, s itt működött 1905-ig.”7 Az 1882-es évtől kezdve a végzett hallgatók oklevelet kaptak, amellyel igazolni tudták, hogy sikerrel befejezték az iskolát. Korábban sok kárt okoztak az intézmény hírének azok a színészek, akik tanulmányaikat félbehagyva szerződtek – főleg vidéki – társulatokhoz, s felkészületlenségükért igazgatóik a tanodát okolták. Ez ellen az iskola eddig úgy próbált védekezni, hogy a végzett növendékek listáját megküldték a színi direktoroknak. Az intézmény 1885-ben felvette az Országos Színésziskola nevet, majd 1887-től – mikor a zene- és színművészet oktatásának intézményeit közös igazgatás alatt egyesítették –az Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia elnevezést viselte. 1893-tól pedig véglegesen önállósult, és Országos Királyi Színművészeti Akadémia néven működött tovább.

Wollnerné és két lánya Pestre jövetelekor, 1894-ben is változások zajlottak az iskola életében. Dr. Váradi Antal lépett nagy elődje, Paulay Ede igazgató örökébe és ekkor nyerte el az intézmény az „akadémia” megnevezést is. Váradi igazgatói munkássága évtizedekre meghatározta az iskola munkáját. Ekkoriban már felvételi vizsga előzte meg a színi tanodába kerülést, sőt előkészítő is „szűrte” a növendékeket. Négy évről háromra csökkent a képzés ideje, de egy előkészítő évet is beiktatott Váradi. Ezt a rendszert azonban csak 1907-ig tudták fenntartani, mert a felvételi vizsga nélkül felvett előkészítősök egyre növekvő számának oktatása túl nagy feladatot rótt a tanári karra. Egyébként a felvételt nőknél a 15 éves, férfiaknál a 18 éves korhatárhoz és erkölcsi bizonyítványhoz kötötték. Wollner Malvint külön engedéllyel vették fel, mert még éppen nem érte el a korhatárt. A színiakadémia tanári karának tagjai a korszak legkiemelkedőbb színészei és legtekintélyesebb művészegyéniségei voltak.

Következő rész: A színiakadémián

 

Lábjegyzetek:

1 Varsányi Irén életrajzai, a róla szóló lexikoncikkek és írások 1876-tól 1880-ig, augusztus 11-től 16-ig többféle születési dátumot jelölnek meg. Jelen írásunkban - Sághy Gyula kutatásai alapján - az 1879. augusztus 16-át fogadjuk el V. I. születési dátumának.

2 Blaha Lujza Emlékalbum (Szerk.: Porzsolt Kálmán), Blaha Lujza Emlékalbum Kiadóbizottsága, Budapest. 1926. 148. o. Továbbiakban: BL Emlékalbum.

3 Magyar Színművészeti Lexikon. A magyar színjátszás története. (Szerk.: Schöpflin Aladár) II. köt. Kiadja: Az Országos Színészegyesület és nyugdíjintézete. Budapest, 1931. 162. o.
Továbbiakban: MSZL

4Magyar színháztörténet 1873-1920. (Szerk.: Gajdó Tamás). Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2005. 238. o. 

5 MSZL 164.o.

6 BL Emlékalbum, 148. o.

7 Nánay István: Tanodától – egyetemig. Az intézményes magyar színház- és filmművészképzés száznegyven éve. Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest, 2005.

A bejegyzés trackback címe:

https://varsanyi-iren.blog.hu/api/trackback/id/tr8314187597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása