140 éve született...?

Varsányi Irén, a színésznő...

Varsányi Irén, a színésznő...

HÁZASSÁG, GYEREKEK, OTTHON

2018. augusztus 18. - dylan73

rsányi Irén nem kedvelte a nyilvánosságot, távol tartotta magától a korabeli bulvársajtót. Mindennapi élete nem is adott okot és alkalmat. A könyvünkben olvasható riport, melyet személyesen Kosztolányi Dezső készített, a költőnek kijáró tiszteletének köszönhető.  Magánéletében visszafogott, gyermekeinek, családjának élő asszony volt. Férje, Szécsi Illés, gyáros és földbirtokos, a Vígszínház egyik alapítójának, Szécsi Ferencnek fivére, 1904-ben vette feleségül. A Vígszínházzal szemben álló, Lipót körúti, akkor 7. számú háznak harmadik emeleti tágas lakásában éltek.

            A Szécsik négyen voltak testvérek, Pál, Ferenc, Illés és Kálmán. Utóbbi két testvérnek volt egy-egy kúriájuk a Fejér és Tolna megye határán fekvő Szilasbalháson (ma Mezőszilas). A gyönyörű fekvésű település l942-ben kapta a Mezőszilas elnevezést, ami a tájra, és az itt honos szilfákra utal. A falu határában termékeny szántóföldek, rétek húzódtak meg, melyek búvóhelyében kitűnő vadállomány rejtőzködött. A két kúria a birtok közepén állt, az egyik Illést szolgálta, a másik Kálmánt. Testvérük, Szécsi Ferenc, a Vígszínház megnyitásától számított öt éven át volt a teátrum első dramaturg-igazgatója.

Anyósa, sz. Tafler Terézia nem örült annak, hogy még egy „művészjövevény” érkezik a családba. Hiába lett egyik fia, Szécsi Ferenc a Vígszínház jeles szerzője, a családban nem bocsátották meg neki, hogy a jogi pályát felcserélte a drámaírói tevékenységre. Szécsi Illés azonban igazi nyárspolgár volt, majdnem sikerült is rávennie feleségét, hogy hagyja ott a színházat, de végül kiegyeztek. De Varsányit a házasság megváltoztatta, nehezen viselte a rangbeli felemelkedést és az ezzel járó jómódot. Gyakran látogatták férjével a Lipótvárosi Kaszinót és az Otthon kört, ahol a város gazdag és befolyásos emberei vették körül, akik számára izgalmas is volt a bájos színésznő. Színésztársai azonban észrevették, hogy a mindig kedves kis Varsányi megváltozott, magatartása átalakult s kezdte fennhordani az orrát. Mátrai Betegh Béla „Az egyszerűség és az igazság művésze” című emlékezésében így írt erről: „a jómódú férj oldalán, akinek vagyonát ugyan nemrég kikezdte a családi cég bukása, a nagypolgári életmód hatására, az ellentétek örök törvénye szerint, felébredtek benne kispolgári gyermekkorának emlékei. Ellensúlyozásukra, s azt gondolva, hogy ezzel férjének kedvében jár s feledteti vele, hogy ahol ő dolgozik, a színház, mégiscsak bohém környezet, előkelő modorosságokat vesz fel. Csak annyit jár színészek közé, amennyit a próbák és az előadások miatt okvetlenül szükséges, külső magatartásában elhidegül tőlük. Finnyás és leereszkedő, ami végképp nem illik mélységesen egyszerű, közvetlen, pajtáskodó egyéniségéhez. Életének legrosszabb alakítása ez a szerep - mert csak az - merev benne és hamis.”20 Varsányi nem bírt magával, egy vita alkalmával, amikor az érvényes szerződésétől eltérve, jogtalanul magas gázsit követelt magának, összeveszett a Vígszínház mindenki által tisztelt alapító gazdasági igazgatójával, Faludi Gáborral - négy napra ott is hagyta a színházat. Az „öreg Faludinak” becézett köztiszteletben álló kiváló pénzember tudta, hogy ha nem enged az erőszaknak, akkor azonnal elszerződteti Varsányit Somló Sándor színész-rendező, a Nemzeti Színház igazgatója, aki már régóta leszerződtette volna Varsányit. Ő mindezt érzékelte, igyekezett is úrrá lenni rajta, az elfojtás már nem is a viselkedésében, hanem közérzetében, kedélyében éreztette hatását.

  A mindenre kíváncsi közönség szemében ritka és titokzatos jelenség volt a szolid magánéletű, híres színésznő. Valóságos legenda. Varsányi Irén házassága a szó szoros értelmében legendás volt, amit képzeletbeli, költött motívumoknak is köszönhetett, mert házasságukban mégiscsak két, alapjában véve össze nem férő világ találkozott egymással. Az asszony természeténél és hivatásánál fogva is csupa valószerűtlen, átszellemült költészet volt, a férfi csupa józan realitás. Mindaz, ami a színészek körében szinte hagyományos szokás, az Szécsi Illés felfogása szerint a polgári életben megengedhetetlen lazaság volt. Az egyiknek igazodnia kellett a másikhoz, különben ez a házasság aligha tarthatott volna – mint ahogy tartott – a sírig. Az engedékeny fél, ismerve természetét, az asszony lett, de nem minden befelé emésztő, eltitkolt lelki konfliktus nélkül. Feladni azt a könnyű lebegést, amely a színészettel együtt jár, s amely olyan, mintha egy arasznyival a föld fölött járna, ami nélkül nem is lehet azt az egész testet-lelket igénybevevő nehéz munkát elviselni, s helyette mindig két lábon, a földön állni, a két életmódot, a két élet-felfogást folyvást váltogatni az otthon és a színpad között, ez nem mehetett minden megrázkódtatás nélkül. Varsányi őszintén, tisztelve szerette Szécsit, ugyanakkor Szécsiről nem mondható el, hogy a színházi házastárs hagyományos mintaképe lett volna, aki végszavaz, a felkészüléshez asszisztál, ha kell, irodalmat gyűjt, vagy éppen besegít a háztartásban. Ő hagyományos, polgári férj volt és a sziklaszilárd, tiszteletreméltó családapa prototípusa.

           Házasságukból két gyermekszületett, 1905-ben Pál, 1907-ben Teréz. Mindkét gyermek gondos neveltetésben és taníttatásban részesült, francia és német nevelőnők vették körül őket. Varsányi Irén teljes igyekezetével jó anya akart lenni.  Ha tehette, minden alkalmat megragadott, hogy gyermekeinek az iskolai feladatoknál segédkezzen, s ha éppen nem volt próba, akkor szívesen vitte csemetéit sétálni kedvenc helyére, a Margitszigetre, s közben mesékkel szórakoztatta őket. Rendszeresen látogatta Borz utcai (ma Nyáry Pál utca) lakásában élő édesanyját, akihez bensőséges viszony fűzte, s a nagymama is szerette unokáit. A gyermekeket saját előadásaira sohasem vitte el, de a Vígszínház gyerekelőadásaira annál inkább. Együtt láthatták például Komor Gyula darabjait, a Jancsi király-t, a Maszatos Pali-t, a Piroska és a farkas-t, A csizmás kandúr-t, melyeket a gyerekek nagyon szerettek. A felnőtt előadásokat azonban tiltotta gyermekeinek.  Egyszer egyik cselédlányuk titokban elvitte őket egy délutáni vígszínházi előadásra, ahol az anyjuk egy ledér szerepben tündökölt. Az engedély nélküli színházlátogatás óriási botrányt kavart otthon, Varsányit nagyon megviselte, hogy gyermekei ilyen szerepben látták a színpadon. Minden idegszálával azon volt, hogy megóvja gyermekeit ettől a pályától, különösen Teréz lányát, aki kitűnő tanuló volt és többször szavalt iskolai ünnepélyeken. Egy ízben, amikor felkészülés közben meghallgatta lányát, hisztérikusan adta tudtára: „Ez neked nem megy, istenáldotta tehetségtelen vagy!”

        Mégis, őszintén igyekezett családja számára meleg otthont teremteni. A Vígszínházzal szemben laktak, az akkoriban felépült bérpaloták egyikében, ami megkönnyítette a színész- és a családanya-szerep összeegyeztetését.  Ebben a házban élt Hegedűs Gyula, Varsányi kiváló színházi partnere is, színésznő feleségével, Berzétey Ilonával. A „nagycsalád", a Vígszínház alapító gárdájának tagjai sokszor megfordultak a régi Lipót körút 7. (ma Szent István körút 11.) számú házban.


A ház, ahol lakott (cím).

5_a_lipot_korut_7_ma_szent_istvan_krt_11.jpg


Abbáziai nyaralások.

9_abbaziaban_kisfiaval_es_kislanyaval.jpg10_abbaziaban_kislanyaval.jpg11_abbaziaban3_kisfaludi_strobl_zsigaval_kozepen.jpg 

A háziasszony

8_a_haziasszony.jpg


Otthonában.

6_otthonaban_1.jpg7_otthonaban_2.jpg


Vidám társaságban.

13_vidam_tarsasagban.jpg


Szilason.

12_szilason.jpg 

 

          A régi fotókon jól látszik, hogy a Szécsi-Varsányi lakás a kor jó módú középosztályi ízlésnek megfelelően berendezett, minden primadonna-allűrt nélkülöző otthon volt. Jogosan állapította meg Kosztolányi Dezső már említett riportjában. hogy „A falon nincsenek babérkoszorúk, nincsenek berámázott színlapok, hervadt csokrok, nincsenek arcképek százai, a tisztelők, hódolók ajánlásával. A színésznői élet trófeumjait másoknak hagyja. Minden a helyén.” A nyári szünidőket vagy családos utazással (nem egyszer csak ő vitte gyermekeit a nyári külföldi útra, többnyire Abbáziába vagy Ausztriába), vagy férje szilasi birtokán töltötték. Mindez részleteiben azonban nem téma a Színházi Élet kíváncsi olvasói számára. A színpadot szigorúan elválasztja a magánélettől. Hűséges feleség és jó anya.


Következő rész: Kaland vagy szerelem?

 

Lábjegyzet:

20 Mátrai-Betegh Béla: Az egyszerűség és az igazság művésze. Film Színház Muzsika. 1962.

A bejegyzés trackback címe:

https://varsanyi-iren.blog.hu/api/trackback/id/tr2914188137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása