A kis Wollner lány gyorsan kitűnt társai közül finom mozgásával, kellemes, árnyalt hangjával. Amikor Császár Imre, a kiváló színész és tanár megismerte új tanítványát, kijelentette, hogy „ez a gyerek túl fog szárnyalni mindnyájunkat.” Akadémistaként rendszeresen statisztált a Nemzeti Színházban és a hozzá tartozó Várszínházban, (ez másodévtől kötelező gyakorlat is volt a növendékek számára), de játszott mellékszerepet a kis „színinövény”, Madách Imre Az ember tragédiájá-ban, Shakespeare Hamlet-jében, a Rómeo és Júliá-ban, Gorkij Proletárok-jában is. 1896 elején pedig, a Várszínházban, a színiakadémisták vizsgaelőadásán, Molière Dandin György című komédiájában Varsányi a szobalány szerepét játszotta. Tanárai tanácsára ekkor kezdte használni a magyarosan hangzó Varsányi Irén nevet. Akkoriban, de már korábban is, ez szinte követelmény volt a színészi pályát választók számára.
A növendék minden egyes színpadra lépése felkeltette a szakmai figyelmet. Ditrói Mór, a Kolozsvárról nem régen átszerződő és ottani társulatának színe-javát magával hozó direktor és rendező, már verbuválta a tervezett új színház, a Vígszínház számára a tagokat, amikor az egyik év végi vizsgaelőadásán megnézte Varsányit is és azonnal vitte magával a megriadt másodéves lányt, meg sem álltak Faludi Ferenc úr irodájáig, aki azonnal szerződtette a jövendő Vígszínházba, noha még oklevél sem volt a kezében. Varsányi a már idézett nyilatkozatában, így emlékezett ezekre az időkre. „Ditrói, a zseniális Ditrói vezetett. Én bátortalan és félszeg voltam. Féltem. Istenem, ha húsz évvel előbb születek, bizonyára tehetségtelenebb színésznőnek tartanak. Nem tudtam talárosan ágálni. Csak önmagamat tudtam adni, egyszerűen, félszegen. Ditrói öntött bátorságot belém. Ditrói tanított meg arra, hogy ezt az egyszerűséget önérzetesen és öntudatosan hordozzam. Ő szabadított fel a félelem alól. Neki köszönhetek mindent.”8 Ezek a szavak egyértelműen bizonyítják, hogy felfedező mesterének Ditróit, a Vígszínház első művészeti igazgatóját vallotta, noha a színházi szakma jó szemű, biztos ítélőképességű egyéniségei, mint például tanára, Somló Sándor, vagy idősebb színésztársa, Fenyvesi Emil, az író és drámaíró Bródy Sándor is szinte egyszerre figyeltek fel rá, amikor megjelent a színpadon. Az 1895-96-os tanév végén kézhez kapta a drámai tanszéken szerzett, Wollner (Varsányi) Irén névre kiállított oklevelét, és még az évben a Vígszínház tagja lett. Ditrói éles szemmel vette észre az alig tizennyolc éves kislányban az általa elképzelt új színház új típusú színésznőjét, a mást, a természetest, keresetlen, eszköztelen stílusát, a kor mindennapi Pest nőjének egyik lehetséges megtestesítőjét. Éppen ilyen színésznőre volt szüksége.
Következő rész: A millennium Budapestje - Új színház születik
Lábjegyzet
8 Blaha Lujza Emlékalbum (Szerk.: Porzsolt Kálmán), Blaha Lujza Emlékalbum Kiadóbizottsága, Budapest. 1926., 148. o.
